B�rhol is legyen most Moby Dick a v�gtelen tengereken, f�lek nem  j�r j�l, mivel valami k�l�n�s okn�l fogva egy egyszer�, minimalista mondat csend�l f�l fejemben, ak�rh�nyszor magamban �tkoz�dni t�mad kedvem, vagy csak elegem van az �letb�l: fuck you, Moby Dick. - ez pedig egy napj�ban t�bbsz�r is megesik az ut�bbi id�kben.

A nyelvvizsg�n t�ljutottam, b�szk�n mondhatom kem�ny felk�sz�l�si id�vel el�tte. Mmindenki elv�r�sai ellen�re valami�rt nem izgulom sz�t az agyam az eredm�nyig. Gondoltam amint letudom, alszom egy nagyot, �s ut�na v�gre stresszmentes, �j emberk�nt �bredek fel - nem igy lett. Az elm�lt m�sf�l h�nap minden f�radts�ga kamatostul j�n ki rajtam a hajr� ut�n. Maradtam zombi, romantikus indittat�ssal kutatom magam k�r�l az inycsiklandoz� agyakat �s v�rom a pillanatot, amikor jobb lesz.

Persze most kicsit jobb lesz minden. Megj�ttek a tavasz els� jelei - az orion t�k�letesen kivehet�en t�nd�k�l az �gen (mind a 7 csillag�val, amig nem robban fel a bal fels�), a denev�rek repkedni kezdtek a sz�rk�letben az ablakom el�tt, �des ny�ri illatokat id�znek fel a megjelen� madarak hangjai, k�s�bb s�t�tedik, szinte meleg van, meg �gy minden. Nagy meglepet�semre anyum m�g a v�konyabb kab�tom is el�vette, pedig m�r azt hittem, sosem szabadulok a sz�r�s fagykab�t�l. Tusol�s k�zben reggel igazi f�nyp�szm�k jelentek meg a padl�n,matek�r�n pedig az ablak fel�li padsor t�mve megtelik napizni v�gy�kkal.

Ennyi el�g az �mleng�sb�l? Kor�nt sem, v�g�lis tavasz van, � pedig a lovagom, a megment�m.

Kart karba �ltve a hossz�h�tv�g�s sz�nettel. Van valami paradoxon abba, ahogy a Balatonon vagyok. Pedig itt vagyok. Rosszull�ve az utaz�st�l, a sz�k helyt�l, a gondolatt�l, hogy megint lemaradok a m�rc. 15-ei pilvax nosztalgia k�v�h�zr�l, pedig finom a s�ti. A gondolatt�l, hogy itt kell lennem, ami a pirospacamint�s fotelen a laptop el� g�rnyedve, a Balatonra n�z� ablak mellett felid�z valamit a d�gleszt� ny�ri meleg f�lledt �letut�lat�b�l - �s ez j�. J� �rz�s, istenuccse. Eml�kezni saj�t �nmarcangol� ittl�teimre, amikor �gy �reztem, �rt�kes pillanatokat vesztek a nyaramb�l, az �letemb�l azzal, hogy itt rohadok, valahol g�nyos �r�mmel m�gis �lvezve. Bel�tva magamnak, hogy m�giscsak j� itt �s most is ezt teszem.

Ha hiszek benne, hogy a hull�mok �s a t�zpattog�s hangja ideglazit� hat�ssal van, ha arra gondolok, hogy milyen j�, hogy itt speci�lis melegitett wc papir van (ugyanis a tekercs csak a radi�toron f�r el), ha tudom, hogy itt r� leszek k�nyszeritve, hogy pihenjek - mindazzokkal a dolgokkal, amiket magammal hoztam (k�nyv, rajzt�m, f�nyk�pez�g�p,fest�k, angol Anne Rice audi�k�nyv, karakterlap), nagy s�t�kkal �s kik�t�n�z�ssel, ink�bb t�nik egy ismerdmegmagad-szanat�riumnak.

Sz�val itt vagyok, az isten h�ta m�g�tt, �rtelmez�seim szerint - t�vol az emberekt�l, akiket megut�lok, k�zel a mag�nyhoz �s magamhoz, elv�gva a lehet�s�gt�l, hogy szok�sos �letk�r�lm�nyeim k�z�tt poshadjak, legyek k�nnyed�n �l-megel�gedett. Itt vagyok �s karad�viddel ugratjuk egym�st, �s azt hiszem m�k�dni fog a szanat�rium.

cak itt. cak moszt.